Happy Friday❤

Nagyon régen írtam már és úgy gondoltam most írok egy "keveset" :')
 Remélem mindenkinek szuperül kezdődött az iskola és mindenki jól érzi magát annak ellenére is , hogy vége van a nyárnak. Igazából én már várom a nyarat. Kicsit hiányzik a sok alvás, lustálkodás.
 Mivel most vagyok 8.-os így elég sokat kell majd tanulnom...hisz központi meg blah blah blah egyszóval elég kevés időm van kikapcsolódni. Az edzésekre is oda kell figyelnem mert elkezdtünk akrózni és eléggé jól haladunk. Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy megpróbálok minél többet írni a különleges napjaimról:).
 Ma elég furán indult a reggelem.....
 Apa ma azzal keltett, hogy Móóóókussskaaa ébbbrreesztő! Felkeltem, kinyitottam a szemem és a nap egyből kiégette a retinámat. Borzasztó volt így inkább még 5 percre visszadőltem. Apa motyorászott a konyhában...mire rájöttem, hogy nekem beszél. Korán volt...Nagyon korán...De ő még is feltette azt a kérdést, hogy hogy számítunk szögből cm-t...Meglepődtem...De hát még is ki kérdez ilyet kora reggel?!...A válaszom csak annyi volt h nem tudom.Tényleg nem tudtam...
 Elkészültem mint minden szokásos reggel és elindultam a suliba. Fura ez a pénteki napom egyszerűen nem tudom felfogni hogy lehet ilyen szörnyű órarendem.Kémia, fizika, matek egyszerűen szuper. Jah és a többi....
 TTTŰŰŰŰŰŰŰŰZZZZZPPPPRRRRÓÓÓÓÓÓBBBBBBBAAAAA!!!!!!!!!!!!!
 Csütörtökön vagyis tegnap megbeszéltük pár osztálytársunkkal, hogy fel megyünk Miskolcra a moziba és megnézzük a tűzpróbát. Alig vártam hihetetlen érzés volt ; de aztán mindenki lemondta.
Így az egyik barátnőmmel mentem el hisz nem tudtam kihagyni egy évig vártam erre a filmre. A buszunk pontosan 4 órakor indult és körülbelül háromnegyed 5-kor már Miskolcon voltunk. Be voltam sózva. Eszméletlen volt. Bementünk a Plázába vettünk a Mekibe egy "kevés" kajcsit és majdnem lekéstük a filmet de csak 2 perc hijján de hat még 15 percig  reklámokat, kisebb filmrészleteket adtak be szóval nagyon nem voltunk lemaradva. Természetesen a helyünket elfoglalták  de sokkal jobb helyet találtunk. Elkezdődött a film.
 Akció dús volt. Mint az Útvesztő. Hasonlóra számítottam. Nagyon sokat tudnék még róla mesélni de úgy gondoltam külön írok nektek róla:)
 Az Útvesztő és a Tűzpróba.
 Nem is tudom hol kezdjem...Mindennek az elején.
 2014 December volt mikor először láttam Az Útvesztőt. Ne kérdezzétek de egyszerűen megfogott valamivel. Nem vagyok nagyon romantikus típus de persze néha nekem is jólesik a gyengédség , persze a hangsúly azon van, hogy baromi laza és tanulságos film. Nagyon jó élmény volt végignézni  és tanulni belőle. Ez a film megváltoztatott belülről. Soha ne szerettem olvasni...De ez volt életem első könyve amit ki olvastam. Aztán még 1x meg még 1x meg még 2x. Nagyon tetszett. Kalandos, akciódús kicsi drámával. De, hogy pontosan elhelyezzem ez egy Akció és fantasztikus film csoportba van besorolva.
 Én ajánlom mindenkinek...Rám nagyon nagy hatással volt..Megszerettette velem az olvasást, tanultam belőle, megtanultam türelmesnek lenni és vártam egy évet míg kijön a Tűzpróba vagyis már nem kell várnom mivel ma láttam és ha ezt tovább olvasod akkor a Tűzpróbáról is tudhatsz meg dolgokat.:)
Szóval Szeptember 18.-át írunk a várva várt napot. Ez a film is sikerült olyan jóra mint az Útvesztő.
Nagyon tetszett ez a film is. Ebből se hagyták ki a nagy duranásokat. Eszméletlen jó volt. Mivel a könyvet már kiolvastam (többször is megtörtént) így már nagyjából tudtam mik fognak játszódni a filmben. Élveztem szószerint már nem is tudom milyen szavakat használjak ilyenkor képes vagyok 3héten át erről beszélni kiolvasni újra a könyveket, megnézni még legalább vagy 6x a filmet(filmeket most már). Annyiból sajnáltam az egészet, hogy mivel a könyv elég részletes és kinek, hogy de van akinek kissé bonyolult így gondolom elég nehéz volt megvalósítani és kihagytak pár jó jelenetet a filmből és nekem mintha kicsit rövidnek tűnt volna...De ennek ellenére is tökéletes volt számomra.
A filmekről és a könyvekről!:)
 A könyveket írta: James Dashner (Kedvenc írómmá vált).
 Útvesztő trilógia: Az Útvesztő, Tűzpróba, Halálkúra.+2db könyv kiegészítőkötet. Halálparancs és az Útvesztő aktái.
 1.: Az Útvesztő 2014 szeptember 18.(Magyarország)
 2.: Tűzpróba 2015 szeptember 18.(Magyarország)
 3.:Halálkúra 2016 szeptember 18.-ára van kiírva de ez még változhat...A legfrissebb hírek szerint már gőzerővel dolgoznak a következő filmen. A forgatást decemberben kezdik el. Szintén várom remélem ez az egy év is hamar el fog telni:)
Műfajok:Kaland, Ifjúsági irodalom, Sci-Fi, Disztópia, Poszt-apokaliptikus.(szerintem mind két filmre jellemző.
 Szereplők Az Útvesztőben: Thomas, Gally, Newt, Minho, Alby, Jeff, Serpenyő, Teresa, Ava Paige.(Próbáltam a fontosabbakat összeszedni, persze van több is)
 Szereplők a Tűzpróbában:Thomas, Newt, Minho, Teresa, Frypan, Winston, Aris , Brenda, Jorge.(Itt is próbáltam összekaparni a legjelentősebb embereket).
 Remélem...Meghoztam a kedveteket a filmekhez esetleg az olvasáshoz még így is úgy érzem rövidre fogtam a dolgot...de már nem szerettem volna többet írni róla...Maga a tökély nincs rá szó.Szerelmes lettem az egészbe. Köszönöm ezt a napot mindenkinek aki feldobta a hangulatom és a filmezést is nagyon szépen köszönöm! Mára ennyi, remélem tetszett ez a "kis" szöveg:')
❤!

❤

Sokat gondolkoztam milyen címet adjak enne a kis fejezetnek.Hát nem sokra jutottam így egy szívet adtam "címnek".
Büszkén jelentem ki, hogy 2014.07.26.-át írunk, és élek.Talán egy hónapja, hogy elhatároztam magam, hogy megváltozok, új életet kezdek már amennyire tudok.Ebben a kis részben csak annyit szeretnék mondani...Hogy ha most ezt olvasod és ilyen problémákkal küzdesz,ne aggódj;én megértelek.Tudom, hogy szorongsz rosszul érzed magad.Tudom, hogy úgy gondolod, hogy az egész világ ellened játszik, hogy semmiben nem vagy jó, hogy csúnya vagy.Tudom, hogy van valami benned ami régebben bennem is volt.Nem engedi az a valami, hogy a lelki békéd helyre álljon.Az a valami azt szeretné, hogy soha ne térj vissza a helyes útra.Érzem, hogy nem mered elmondani senkinek...félsz, hogy még jobban beléd rúgnának, úgyse értenék.Valóban tényleg nem értik...Sose élték át azt amit te vagy például én.Nem tudják felfogni milyen érzés...Még csak gondolni se tudják.Rossz.Mintha egy rossz akaró ülne a fejecskédben aki soha nem nyugszik.Öngyilkos gondolatok és rossz dolgokat sutyorog a füledbe.
Az én anyukám és a legjobb barátnőm is sokszor próbálta megérteni de öt hónapja, hogy mind a ketten a szemembe mondták, hogy nem értenek.Bevallották.Sose élték át azt amit én négy év során.Sose érezték azt milyen érzés mikor a penge végigcsúszik a bőrödön és nyomot hagy maga után.Nem tudták mi zajlik le a fejembe mikor ránézek a heges karomra...Nekik ez rejtély marad.
Hidd el...Én...Megértelek...Mert már átéltem én is.
Az én kis történetemet nagyon rövidre fogtam sok dolgot kihagytam mert úgy gondoltam, hogy a lényeg az az hogy veled vagyok és nem számít más..AKARNI KELL...Józan ész kell hozzá!Tudtom, hogy benned megvan...csak akarni kell.Kell egy kis támasz...Támogatás...és sikeres lesz minden.Le fogod tudni tenni a pengét!.Próbáld meg nem a rosszat látni mindenben.Sok probléma lesz még az életben...Nem kell a fiatal kort tönkretenni ilyen butaságok miatt.Élni kell.Ennyi a titka az egésznek.Mit sem foglalkozni azzal...ki mit mond rólad vagy épp ki beszél ki...Aki neked számít annak hallgasd meg a tanácsát.Tudom, hogy képes vagy rá! Nekem is ment...lehet, hogy nem a legdurvább esetek történtek velem,Lehet hogy nem egyről a kettőre ment de próbálkoztam és nem adtam fel.Addig csináltam míg el nem értem. Van ettől sokkal rosszabb is..hisz tumblr-ön látom nap mint nap.Nagyon sajnálom...hogy léteznek ezek a rossz akarók és hogy ilyen világba születtünk.Ezen már semmi nem fog változtatni.Ezt kell elfogadnunk ha törik ha szakad.
Nagyon sajnálom.
A bőröd nem papír ne vágdosd!Én tudom, hogy szép vagy hisz mindenki szép!Tudom, hogy azt a valamit ki tudod űzni a fejedből....mert erős vagy!Itt a példa...nagyon rosszul éreztem magam...de most tényleg érzem, hogy megváltoztam.Máshogy állok a dolgokhoz mint régen..próbálom a rosszat kerülni és mindenben a jót látni.Társaságot kerestem magamnak.Próbáltam kikapcsolódni a nyár eddig eltöltött idejében.Boldognak lenni jó.Mutasd meg, hogy igen is talpra állsz!Megtudod tenni!A barátaidért...Azért, hogy emelt fővel járj az utcán.A többi meg csak lesni fog..mert lehet, hogy még most törékeny vagy és gyengének érzed magad..de én tudom.. hogy erős vagy és csak ámulni fognak ha tényleg sikerül kimutatni milyen csodálatos ember vagy.
Előtted az élet!Szóval el jött a te időd!Mutasd meg nekik mit tudsz mire vagy képes!

Ez talán gyógymód?!

Sokszor estem vissza ebbe a nyomorult betegségbe.Talán, sokszor  belülről hajtott valami;valami ami az elején változtatott meg.
Orvoshoz fordultam.Több mint fél évig jártam pszichológushoz.Ez lehet h elsőnek kevés időnek látszik de engem eléggé kiakasztott.Nem szerettem járni oda...nem vártam, hogy beszélgethessek a problémáimról egyszerűen nem szerettem róluk beszélni.Úgy gondoltam nem kell tudni senki másnak mi zajlik a lelkemben, mit érzek nap mint nap.Egyáltalán nem segített.
Semmi nem változott.Maradt minden a régi.
Teltek a hónapok....Nyár lett...

Orvosság

Könnycseppek folytak végig az arcomon.Beértünk az orvosi rendelőbe.Egy aranyos srác volt a portás.Látta, hogy nagy a baj.Velünk együtt siettet a sebészeti "szobához" majd le kellett ülnünk a padon.Vigasztalt...a barátnőm sírt...Én is sírtam.Megérkezett az orvos.Éppen a mellékhelyiségből jött.Hát ki gondolta volna de úgy éreztem a legbunkóbb orvost fogtuk ki.Az volt az első szava hogy hát még egy pillanatra se hagyják békén az embert.Mi továbbra is csak sírtunk a kedves srác szolt rá...hogy nem most a legpoénosabb mert a vérem továbbra se állt el,már mindenhol olyan voltam a zsepi mar használhatatlan volt.A doktor úr nem foglalkozott velem.Két szimpatikus néni jött ki az orvosi szobából.Gyorsan behívtak...és mondták,hogy feküdjek fel az asztalra.
Az asztal hosszú és puha volt...bár nagyon rosszul éreztem magam, émelyegtem.Miközben előkészítették az eszközöket feltettek pár kérdés amire válaszoltam.
A kezemre került pontosan négy darab ragasztós csík amivel össze húzták a sebet ami pontosan olyan 6-8 cm között lehetett.A doktor úr szintén feltett pár kérdést...de ő már nem arra volt kíváncsi, hogy miért tettem és sem pedig arra hogy ki..vagy...mi miatt tettem.Egy papírhoz jegyezte le a dolgokat.A nevem, születési dátumom,Anyukám neve,lakhelyem,címem és még sorolhatnám mi volt rajta.
A karomat bejódozták és végül betekerték egy gézzel.Felhívták Anyát...
A munkából rohant hozzánk.(...)
Be kellett mennünk a gyógyszertárba hogy fájdalomcsillapítót váltsunk.
Végül anya visszament dolgozni mivel eléggé szigorú munka helye volt.Közbe...a volt barátnőnk és a fiú..akivel összevesztem..megjelent.Megöleltük egymást.....
Nekem hiányzott..Rossz volt hogy nem volt mellettem, hogy nem támogatott.Rossz volt ez a felállás.
Végül együtt mentünk haza mindannyian.Útközben elhagytuk azt a padot..ahol eldobtam a pengéim. A fiú összeszedte és egy aknába dobta.Sajnáltam a dolgot.Nem akartam, hogy magára vegye ezt az egészet, hisz nem az ő hibája volt.(...)
Minden héten vissza kellett mennem új kötözésre.
Már sok idő telt el...Lassan szülinapom volt.Egész jól teltek a heteim mivel megfogadtam, hogy soha többet nem vágdosom magam.Akkor úgy álltam, hogy volt egy menő öngyilkossági papírom(szégyelltem ezt a dolgot,gyűlöltem,hogy ilyen mélyre süllyedtem),pár barátnőm akik lehet, hogy kevesen voltak de mellettem voltak amikor kellett a segítség meg úgy amúgy is.Meg hát persze nem a létszám a fontos.
Voltam olyan hülye, hogy még párszor elkövettem ugyan azt a hibát, hogy vágdossam magam...Mivel menet közben rossz társaságba kerültem.Lett egy barátom szülinapom után...Karácsony előtt szakítottunk is.(erről tudnék még írni de nem szeretnék belemenni)Nem hozzám illő volt ez a baráti kör.Nem engem jellemzett,soha nem volt még ilyennel dolgom,nem tudtam hogy kell viselkedni velük szemben hogy ne nyomjanak el...vagy ne tűnjek nagyon ki.Rossz szemmel nézek vissza erre az időszakra de sikerült lezárnom.
Sokáig egyedül maradtam...Ismét...

Fellélegzésből rémület

Ismét csak teltek az unalmas hetek...De valami megváltozott...

Mintha vissza vettem volna a vágdosásból.Nem véletlenül történt ez...Kezdett kialakulni egy barátság köztem,és egy fiú között.Mondhatjuk azt hogy egészen "boldog'' voltam és úgy éreztem talán most minden helyre jön.Ez a barátság egyre szorosabb és szorosabb lett.Elkezdtünk lejárkálni,sétálgatni a városban.Menet közben visszakaptam a legjobb barátnőmet,bár...sose hagyott el...de egyszerűen nem tudta felfogni mi történik velem...Nem tudta ezt nézni,hogy én bántalmazom magam.Gyűlölte.Undorodott tőle.De a lényeg,hogy visszakaptam.Néha hármasban is lementünk.Egészen jól elvoltunk mondhatni azt hittem,hogy majd helyre jön minden.Megbíztam bennük.A fiúban is...bár néha civakodtunk.Mindent elmondtam nekik.Az egész nyarat velük töltöttem.Lassacskán vége volt a nyárnak és augusztus vége fele volt.

Összevesztünk a fiúval.....

Nagyon rosszul esett.Szarul éreztem magam.Megint kezdtek előjönni az öngyilkos gondolataim,megint belemerültem a vágdosásba,éreztem,hogy a világ megint eltapos,de most legalább az az egy ember velem volt aki nagyon sokat segített és az a legjobb barátnőm volt.Ki gondolta volna....de megint nem volt semmim.Előtörtek megint a régi emlékek,csak ordítani szerettem volna.

Esténként ismét nem aludtam.Forgolódtam,hánykolódtam az ágyon.Sokszor sírtam,hogy elvesztettem megint egy barátot akit soha nem fogok visszakapni és talán még az én hibámból is történt a probléma.

Idegesítettek a belülről jött hangok,állandóan a rossz irányba akartak terelni.Sikerült...Sikerült elérniük,hogy rossz embert csináljanak belőlem.Pedig én ezt nem így akartam.Valami belülről hajtott.Én sem tudtam igazából mi volt az,de éreztem h cselekednem kell,a vágások mindig nagyobbak és mélyebbek lettek.A hegek a combomon is megjelentek,a vádlim és a hasam sem maradhatott ki.Sok helyen csináltam,és mindig csak rosszabb és rosszabb lett.A barátnőm volt...senki más.Tudtam hogy rá számíthatok,mindig mellettem lesz.
Szerettem volna felejteni,de nem ment...még mindig bántottak...szavakkal,rosszindulatú kibeszélésekkel és egy barát elvesztése is a nyakamon volt.
2014.09.11.Úgy érzem...ez a nap az életem részévé vállt,sose fogom elfelejteni mi történt azon a napon.
Éppen a barátnőmmel jöttem a Sprotorvostól mikor össze futottunk és régi barátnőmmel.Egyfelé lakunk mind a hárman...így együtt indultunk haza.Az út negyedénél összetalálkoztunk a fiúval akivel összevesztem,így tehát a legjobb barátnőmmel gyorsan tovább mentünk,míg a régi barátnőnk ott maradt beszélgetni.Én nem tudtam mit tegyek.Ideges voltam.Nem tudtam kezelni az érzéseim,nem tudtam elfojtani a dühömet.Leültünk egy közeli padra...és vártunk.A barátnőm elkezdett telefonálni ugyanis az anyukája valami fontosat szeretett volna neki mondani.Én szép lassan közöltem vele...hogy én is elmegyek telefonálni...belenyúltam a táskámba...kivettem a telefonomat...és a pénztárcámat.Még a padon ültem és elkezdtem kotorászni a bordó üresen kongó pénztárcába.Egy kis zsebkendő darabot vettem elő.Senki nem tudta mi van benne,csak én.A paddal szemben egy kisebb épület állt,egy fodrász szalon.Hátramentem...Leguggoltam az épület hátuljába,és szép lassan kibontottam a zsepit.Két szép fényes penge és egy vérfoltos volt beletekerve.A telefon az ölemben volt és rajta a maradék két penge a papírzsepivel együtt.Vettem egy mély levegőt...Egy könnycsepp gördült ki a szemem sarkából.Ökölbe szorítottam a kezem...ráhelyeztem a pengét a kezemre...összeszorítottam a fogam...és...MEGRÁNTOTTAM.A bőröm kettéhasadt.A vérem elárasztotta a kezem pillanatok alatt,a nadrágom és a tenyerem sem maradt ki.Lassan kezdtem észbe kapni.Ordítottam.Sikítottam.Rohantam vissza a padhoz.A pengék repkedtek a levegőbe ahogy felálltam,jobb kezemet és a kis cafatos zsepit szorongattam a kezemen.
Megijedtünk.
Ordítva rohantunk az orvoshoz..mikor a régi barátnőnk visszaindult hozzánk.A fejemben sötétség.Semmit nem tudtam..ordítottam és sírtam.

Félelem

Féltem...Rettegtem.Nem tudtam mi vár rám a következő nap.Újabb csalódás?Újabb sérelem?Esetleg megint történik velem valami megalázó?!Általában minden napom így telt.Egész nap szorongtam.Fogalmam sem volt,hogy tudnám elterelni a figyelmem a sok rossz beszólástól,a sértegetésekről.Elengedni a fülem mellett?!...Persze persze,jó lett volna,ha nem fájt volna annyira belülről.Ezek a szavak nyomasztották egész nap a lelkemet.Mikor a karomra néztem,és láttam rajta a hegeket...megkönnyebűltem.Ez volt az én kis menedékem.Sokszor éreztem,hogy muszáj elővennem a pengéimet és vágnom kell a karomon.Ha bármi sérelem ért,ebbe menekültem.Éreztem,hogy a világ ellenem fordul,nincs mellettem senki...egyedül maradtam.A fekete ruháim egyre csak gyűltek...A pengéim száma minden héten megsokszorozódott,és mind ezt észre sem vettem.Teltek az idők...
Minden napom így telt.Lassan két éve hogy "penge mániákus" lettem.Már én is rádöbbentem,hogy valami nincs rendben velem.A családommal csak veszekedtem,a barátaim elhagytak...Az emberek eltávolodtak tőlem.Szerettem volna úgy élni mint mások.Hiszen mindenkinek barátai voltak,sok lánynak pasija,és én meg csak úgy voltam a nagy világban.
Számoltam az éveket,hónapokat,napokat...pont a második évét töltöttem a pengés korszakomnak mikor depressziót diagnosztizáltak nálam.Kiakadtam.Minden este sírtam.Magamba kellett tartanom,nem mondhattam el senkinek.A vágdosás kezdett elfajulni.Gyakrabban,mélyebben,többet csináltam.Éreztem hogy ez az egész teljesen megváltoztat,kifordít önmagamból.Alvászavarom volt minden éjjel,nem tudtam rendesen kipihenni magam,nem tudtam úgy elindulni az iskolába ahogy kellett volna.Sokszor elkéstem,a házim nem volt kész,nem tudtam rendesen figyelni az órákon.
Gyűlöltem élni...Gyűlöltem magamat...Gyűlöltem mikor tükörbe néztem,és láttam a külsőmet.Gyűlöltem mindent ami körülöttem zajlott és az élethez kapcsolódott.Az életembe eddig egy csepp boldogság se jutott.A napok még mindig csak teltek és teltek.Semmi értelmét nem láttam az életnek.Úgy is mindig csak a rossz,a baj,a bánat,és a csalódottság ért.Sokszor tettem fel magamban a kérdést..Minek élek még?